Hideg van. A naptár szerint már itt a tavasz, a napfény bársonyosan simogatja is az ódon falakat, de felmelegíteni nem tudja még őket. Összehúzom a kabátom, és bánom, hogy a kesztyű otthon maradt. Aztán meggyulladnak a gyertyák, elkezdődik az ének, és már nem zavar, hogy látom a leheletem. Imára hív az dal, lágyan zeng az orgona, és már nem is fázunk. Nem vagyunk sokan, de tudjuk, „ (…) ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).
Manapság nagyon sokan mondják azt magukról, hogy hisznek Istenben, megvan a maguk hite, de ahhoz nem kell templomba járni, hogy ezt meg is éljék. Igen, a hit belülről fakad, és nem attól lesz valaki tényleg hivő, hogy ott ül minden vasárnap, hiszen a puszta jelenlét nyilván nem jelent semmit, de vajon miért rendelte azt Jézus, hogy „ (…) ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). Vajon miért járnak még mindig sokan, miért nem üresek teljesen a templomok miért van az, hogy vannak, akik még kitartanak?
Mert a hit közösség élmény. Lehet hinni magunkban, egyedül, és igen, csodálatos dolog, hogy Istent Atyának szólíthatjuk, és közvetlenül imádkozhatunk hozzá, ez fontos alapja hitünknek, de legalább ilyen fontos a vasárnap megszentelése, és a közösség éltető ereje. Már Szent Pál is figyelmeztet erre a Zsidókhoz írt levelében: „ (...) ne hagyjuk el összejövetelinket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább közeledik a napja.” (Zsid 10,25). Hiszen a közös imádság, szentmiselátogatás közösséget teremt, kapcsolatokat épít, és segít valóban megtapasztalni és átélni Krisztus tanítását.
A naptár szerint a vasárnap a hét utolsó napja, de szerintem mindig egy új kezdetet is jelent, hiszen amellett, hogy lezárja, és teljessé teszi az adott hetet, útravalót is ad a következőre. Persze, a vasárnap értékes, hiszen egy munkaszüneti nap, amikor végre kikapcsolódhatunk a hétköznapi mókuskerékből, számos szabadidős program közül választhatunk. És néha valóban jól esik, hogy nem kell a miseidőponthoz igazítani a programokat, az ebédkészítést, és ez csábító ugyan, de ha meggondoljuk, ez valójában csupán egy óra a napból, viszont sokkal többet tud adni, mint csupán egy közösen eltöltött órát, mert „ (...) a vasárnapi Eucharisztia megalapozza és erősíti az egész keresztény életet. Az Eucharisztia vasárnapi, közös ünneplésén való részvétel tanúskodik a Krisztushoz és az ő Egyházához tartozásról és a hozzájuk való hűségről. A hívek ezzel tanúsítják közösségüket a hitben és a szeretetben. Ugyanakkor tanúskodnak Isten szentségéről és az üdvösségbe vetett reményükről. A Szentlélek segítségével pedig kölcsönösen erősítik egymást” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 2180-2181).
Válság van, halljuk mindenhol, és ilyenkor minden segítség jól jön. Használjuk hát ki, és érezzük a Szentlélek segítségét hétről hétre.
Találkozzunk vasárnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése